A Szépség

Mi a szépség? Miért van szépség? Miért van szépérzékünk, képességünk, hogy felismerjük a tetszetőst? Milyen szerepe van a szépségnek életünkben? S hogyan változtak koronként a szépségideálok? Mitől szép egy ember? Ennek az első látásra egyszerű, ám valójában nagyon is összetett, bonyolult fogalomnak az értelmezése történelmi koronként, iskolánként eltéréseket mutat. Másként értelmezik a filozófusok, a költők, a képzőművészek, a média és a hétköznapi emberek...

Vajon reggel, amikor a tükörbe nézünk, mit látunk? Sajnos legtöbbünknek a „tökéletlen vonások”, „hibás alkatrészek” tűnnek szembe először. Gyakran még az aerobik-klubok, squash-termek öltözőiben a már-már Barbie-vonalakkal bíró lányok is folyamatos elégedetlenségüket hangoztatják. És előfordul az is – miért olyan ritkán? -, hogy találkozni olyan nőkkel, akikre ránézve ösztönösen kicsúszik a szánkon „milyen szép”! Alapos és kritikus vizsgálat után megállapíthatjuk, hogy csípőbősége túllő az előírt centiken, az arca sem babaszerűen szabályos, és hát valljuk be kicsit alacsony, keskeny a válla, és mégis! De hát akkor miért? És vannak olyan lányok, akikről egyszerűen nem érteni, mit esznek rajtuk a férfiak, mégis folyton ott zsonganak körülöttük. Lehet, hogy van valami titkos „fegyverük”?

Valószínűleg van. Ez pedig nem egyéb, mint az elfogadás. Nem esnek bele abba a csapdába, hogy mindenáron meg akarnak felelni a legkülönbözőbb valós vagy vélt elvárásoknak, ami származhat a partnertől, a reklámok és magazinok álomlányainak köszönhetően, vagy egyszerűen az önismeret hiányának. Elfogadják és szeretik önmagukat olyannak, amilyenek. Azzal, hogy szeretik saját magukat, olyan belső harmóniát teremtenek, ami kisugárzik a környezetre is, és ez az, amit jóleső érzés megtapasztalni, aminek jó a közelében lenni. Nincs szerepe annak, hogy méretük 36-os vagy 46-os. Jól érzik magukat a bőrükben, így amíg más egyik szépségszalonból a másik konditerembe rohan, addig ők élvezik az életet úgy, ahogy az nekik jó. Az élet túl rövid ahhoz, hogy értelmetlenül hajszoljuk az elérhetetlent.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne törődjünk a megjelenéssel. Az önelfogadással a legdrágább rúzs, a legdivatosabb ruha vagy frizura sem veheti fel a versenyt. Ez az az alap, ami csak fokozható a saját egyéniséghez és adottságokhoz jól kialakított külsőségekkel.