Barnamoszatok

Nem tartoznak a növények közé, ugyanis a sejttani vizsgálatok igazolták, hogy csak másodlagosan autotróf szervezetek, úgynevezett metaalgák. Az ősi heterotróf egysejtű vörösmoszatot kebelezett be, melyet nem megemésztett, hanem belső együttélésbe, endoszimbiózisba, helyesebben endocitobiózisba került vele, így az eredeti heterotróf élőlény autotróffá alakult. A növények országát viszont az elsődlegesen autotróf szervezeteknek tartják fenn, így egyebek mellett a barnamoszatok ezért sem tekinthetők növényeknek. A törzs morfológiai, szaporodási és fejlődéstani sajátosságai mégis a növények felé mutatnak, amely valójában konvergencia, és a növényekéhez hasonló autotróf életmód következménye.

Kivétel nélkül többsejtűek, egysejtű alakjuk ismeretlen. Fonalasak, lemezesek vagy fejlett teleptestűek (a Macrocystis periferia akár a 200–300 métert is elérheti). A fejlettebb alakoknál nagyfokú belső differenciáltságot tapasztalhatunk; szövetszerű képződményeik vannak. A barnamoszatok színanyaga a- és c-klorofill, béta-karotin, fukoxantin és egyéb xantofillok. A barnás-sárgás színt a fukoxantin és a xantofillok okozzák, és elnyomják a zöld színű klorofillokat. Asszimilációs termékeik és raktáranyagaik szénhidrátok és alkoholcukrok. Szaporodásukban az nyilvánul meg, mint a szövetes növényekében: a gametofiton erőteljesen redukálódik a sporofitonhoz képest. A nemzedékváltakozásukban négy fejlettségi szintet lehet megkülönböztetni, mely egyben rendszertani bélyeg is.